1921. március 14-én két fiatalember nyitott be a žižkovi U Kamenáče ajtaján, akik akkor még csak nem is sejtették, hogy ezzel nem csak barátjuk, Šnor vendéglős sörözőjébe léptek be, hanem a világirodalomba is. Kérték a szokásos sörüket, majd a vendéglős elé tették a Švejk, a derék katona című folytatásos regény első füzetét.
Jaroslav Hašek és barátja, Franta Sauer (akinél az író éppen lakott), elhatározták, hogy maguk adják ki a derék katona kalandjait tartalmazó első füzetet. A tervbe bevonták Antonín Čermákot, egy žižkovi ingatlaniroda tulajdonosát, aki anyagilag segítette őket. A borítót Hašek régi barátja, Josef Lada rajzolta. Mivel a kereskedőkben sem bíztak túlzottan, a kiadványt nem is könyvesboltokban, hanem a žižkovi csapszékekben kezdték árusítani. Itt is, ott is leadtak 10-20-50 példányt, a sörözők ajtajaira pedig kiragasztották a könyvet hirdető plakátjukat.
S mivel a bohém ifjak napi vendégek voltak Prága kocsmáiban, sőt rendszeresen adósak is maradtak, több helyen a füzetekkel egyenlítették ki a sörök árát.
Az alkotás folyamatát Alexandra Lvovának, Hašek második, orosz feleségének szavai érzékeltetik a legjobban, amelyeket Radko Pytlík A csavargó liba című könyve idéz részletesen. „Egyszer február végén Sauerral fényes hangulatban tértek haza. Nevettek, ölelgették egymást, és Jaroslav kijelentette, hogy remek ötlete támadt. Švejkről, a derék katonáról fog írni. Én azt sem tudtam, hogy már a háború előtt és alatt is írt Švejkről. Ezt csak akkor mondta meg nekem, de azonnal hozzáfűzte, hogy ezúttal valami egészen másról van szó, ezúttal ez valóban irodalom lesz. »Nevetségessé teszek minden bárgyú alakot, és ugyanakkor megmutatom, milyenek vagyunk mi igazán, mire vagyunk képesek.« Azzal kezdték, hogy elküldtek a szemben lévő ’U Šnorů’ vendéglőbe sörért, majd tisztességesen berúgtak. Másnap végigaludták az egész délelőttöt, délután pedig Jaroslav írni kezdett, Sauer meg eljárt sörért. Jaroslav igen gyorsan és tisztán írt, s amikor megfájdult a keze, diktált Sauernak. Közben mind a ketten jól mulattak, még a sörről is megfeledkeztek. Egész éjjel írtak.”
A sok sörözés írás után aztán megszületett a mű: megjelent az első füzet, amihez nagy reményeket fűztek. Ám arra még ők sem gondoltak, hogy ekkora siker lesz: napokon belül elfogytak a példányok a sörözőkből, és a közönség követelte a folytatást. Öt hét múlva már a harmadik füzetnél tartottak, és innen kezdve nem volt megállás. Švejk kalandjait felkapták az irodalmárok: a német nyelven alkotó Egon Erwin Kisch és Max Brod (Kafka barátja) is.
Az már egy későbbi történet, hogy Hašek elakadt az írással, és egy festő barátja tanácsára (valamint más barátai cselszövése segítségével) a csodás szépségű Lipnice nad Sázavou falucskába utazott, hogy nyugodt körülmények között folytassa a nagy művet.
A regényből már 1930-ban film készült (a nálunk ismert verziót 1956-ban forgatták). Igazi világsikerré pedig a német fordításnak köszönhetően vált.
Kevesen tudják, hogy meglepően korán, már 1930-ban megjelent a mű magyarul is. Párizsban a Monde kiadó jóvoltából, Katona Fedor (Karikás Frigyes) fordításában. Ezt a szöveget 1945-ben Magyarországon is kiadta az Anonymus. Ám az a verzió, amit mi ma ismerünk, és amely jónéhány kiadónál számtalan kiadást megért a mai napig, Réz Ádám briliáns munkája.
Habár a könyvet Hašeknek nem sikerült bejeznie, így is kitörölhetetlen része lett a világ kultúrájának. Rengeteg kiadása létezik mintegy 60 nyelven, emellett a legkülönfélébb módokon dolgozták fel: filmes és színpadi alkotásokban, de készült belőle animációs film és képregény, hangoskönyv is. Švejknek a világ számos helyén állítottak szobrot, vagy más emléket.
2021 márciusának idusán tehát ha cseh sört, vagy a Hetedik Lépcsőben vásárolt Jelínek-féle Švejk rumot iszunk, nem csak Petőfi és a Pilvax, hanem Jaroslav Hašek, Švejk és az U Šnorů emlékére is koccinthatunk!
Polgár László
