A sörforradalomnak vége, és bármennyire tragikusan hangzik is ez a kijelentés, sírni egyáltalán nincs okunk. A forradalomnak ugyan vége, de a craft immár örökre velünk marad, bárhogy alakuljon is a jövő…
A forradalom kezdete
Nagy-Britanniából
kiindulva sorra alakultak meg az új kisüzemi sörfőzdék, és a klasszikus
sörtípusok megújítása mellett számos új sörfajtával kezdték kényeztetni az erre
fogékony fogyasztókat.
Az expanzió időszaka
Ezt az elképesztő
bővülést jól példázza, hogy amíg az USA-ban az ezredfordulón nagyjából 1500
sörfőzde működött, addig 2015-re ez a szám már 4800 volt, 2020-ra pedig elérte
a hétezret. Csehországban 2007-ben körülbelül 110 működő sörfőzde volt, 2018
végére pedig elérték az 500-at, most pedig 580 környékén járnak.
Mindeközben számos új
sörtípus jelent meg, sorra jöttek a különféle „fúziós” sörfajták, a
komlócentrikus, gyümölcsös, zöldséges, fűszeres, hordóérlelt és spontán
erjesztésű, savanyított sörféleségek. Divatba jöttek a sörfőzdék
összedolgozásával készülő kooperációs termékek, és számos, saját főzdével nem
rendelkező gerillafőzde alakult, akik „bérfőzetik” a söreiket. Olyan új – vagy
legfeljebb szakmai berkekben használt – fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint
például a multitap bár, taproom, gastropub, hidegkomlózás, keserűségérték,
hordóérlelés. Olyan sörcentrikus közösségi platformok jelentek meg, mint a
BeerAdvocate, a RateBeer vagy az Untappd, a cseheknél a Beerborec. Ezeken a
legszélesebb közönség értékelhette a söröket, sörfőzdéket és sörözőket. (Az
itteni értékelések épp ezért időnként hoztak érdekes eredményeket.)
