A cseh kocsmák a társadalom szövetében

 Röviden már többször is írtunk a Hetedik Lépcsőben arról, hogy a csehországi sörfőzdéknek/sörözőknek lényegesen nagyobb a társadalmi szerepvállalása, beépülése a társadalom szövetébe, mint sok más országban, akár nálunk is. Személyes tapasztalatainkat egy most lezárult, húsz éven át tartó cseh akadémiai kutatás is megerősítette.

 Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk magunkat a cseh kocsmák társadalmi szerepének elemzésében, érdemes megjegyezni – és figyelembe venni – azt is, hogy az országban jelenleg működő sörfőzdék területi (és lakossági) eloszlása meglehetősen egyenletes. A Magyarországnál kisebb (78 ezer km2) területű, de több mint egymillióval népesebb országban 2024 őszén 581 sörfőzde működik. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy nincs az országnak olyan pontja, amelynek 25-30 kilométeres körzetében ne működne legalább egy sörfőzde. A legsűrűbben persze a nagyvárosokban vannak – Prágában nagyjából ötven, majd a következő kilenc-tíz legnépesebb településen a következő ötven.

Ugyanakkor a statisztikákból az is kiderül, hogy a kisüzemi sörfőzés részesedése a teljes csehországi termelésből alig éri el a 4 százalékot, vagyis összesen 800 ezer hektoliter körül van. Ez egyben azt is mutatja, hogy a kisüzemi főzdék jelentős többsége tényleg nagyon kicsi, legalább a felüknek az éves termelése az ezer hektolitert sem haladja meg. Ez a „mennyiséghívők” számára viccesen kis kapacitás a valóságban nagyon nagy dolog, ugyanis ezek a sörfőzdék azok, amelyek együtt élnek a helyi közösségekkel, beépülnek a „társadalom szövetébe”, képviselve azt, ami az úgynevezett sörforradalom (egyik legfontosabb) célja volt valamikor ötven évvel ezelőtt. A kisüzemi sörfőzdék – a sörözőik közvetítésével – valamiféle „szolgáltató sörfőzdék” lettek, vagyis nem csak sört kínálnak a fogyasztóiknak (elsősorban a helyi közösségeknek), hanem találkozási pontot, kulturális programokat és közösségi teret is. Ezt a főzdesörözőkből indult attitűdöt pedig számos (főzde nélküli) söröző is átvette/átveszi, amint azt az akadémiai tanulmány és a saját tapasztalataink is megerősítik. Mindezek egyben választ is adnak azoknak, akik az utóbbi években folyamatosan a kocsmák eltűnését vizionálják. Nem eltűnnek a kocsmák, sokkal inkább átalakulnak a fogyasztói igényeknek megfelelően. Aki pedig erre nem képes, az valóban bezárhat.

 Mit mond a tanulmány?

 A Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének Közvélemény-kutató Központja 2004-ben indította A sör és a kocsmák a társadalomban elnevezésű, az egész országra kiterjedő kérdőíves felmérését. Ebben a csehek és a kocsmák viszonyáról érdeklődtek: miért vagy épp miért nem járnak kocsmába, mik az elvárásaik a sörözőkkel szemben, kikkel járnak legszívesebben kocsmába, mennyire tartják a sört és a sörözőket a cseh kultúra és hagyományok részének – csak hogy néhányat említsünk a kérdések közül.

A felméréseket évente megismételték, az első húsz év eredményeit pedig nemrégiben ismertették a sajtóval.

Ezek alapján a csehek és a kocsmák/sörözők viszonya a 2010-es évek elején kezdett érzékelhetően változni, majd a 2020-2021-es járványidőszak hozott újabb változásokat. Néhány pontban összefoglalva, a tanulmány legfontosabb megállapításai a következők:

A felmérés első éveiben a kocsma kifejezés még sokakban keltett negatív asszociációkat. Többen társították a könnyelmű pénzszórással, az alkoholizmussal, a dohányfüsttel, a zajjal, a rossz higiéniával, bűnözéssel, züllött emberekkel, olcsó és gyenge minőségű italokkal.

A 2010-es évek elejétől ez a nézet egyre inkább megváltozott, és a kocsmákat már nem kötötték össze az alsóbb társadalmi rétegekkel. A válaszadók azt érzékelték, hogy a kocsmák fejlődnek, új vendégkörök felé nyitnak, és egyre kellemesebb környezettel, igényesebb gasztronómiával és bővülő italkínálattal alkalmazkodnak az elvárásokhoz. Egyre inkább erősödött az a kép, hogy a kocsma találkozási pont, beszélgetésekre, kapcsolatépítésre, baráti szívességek, kisebb üzletek intézésére alkalmas, és gyakran kulturális központnak számít.

Érdekes és figyelemre méltó megállapítása a tanulmánynak az is, hogy a csehek a kocsmákat, a „kocsmázást” egyre kevésbé kötik a férfiakhoz, egyre kevésbé tekintik a férfiak „cukrászdájának”.

A pandémia után ezek az állítások tovább erősödtek, a csehek minden eddiginél inkább olyan helyeknek tartják a kocsmákat, ahol kipihenhetik magukat, megszabadulhatnak a mindennapi gondoktól, barátokkal beszélgethetnek és új barátokat szerezhetnek.

Ugyanakkor a kocsmákat egyre inkább tekintik közösségi térnek, ahol kulturális eseményeket, előadásokat és bálokat rendezhetnek. Ez utóbbi különösen igaz a kisebb településekre, ahol sokszor nincs is más lehetőség rendezvények szervezésére.

Összességében elmondható, hogy a kocsmák megítélésének változása megfelel a vendéglátóipari létesítmények fejlődésének; ami azonban változatlan, az a történelmi kapcsolat a cseh sör és a cseh kocsma között. A csehek érzékelik a kocsmakultúra pozitív fejlődését, a vállalkozások igyekeznek javítani szolgáltatásaik minőségén, tiszta és kellemes környezetet biztosítani a fogyasztóknak, így képesek olyan új vendégeket vonzani, akik korábban meglehetősen kellemetlen érzésekkel viszonyultak a kocsmákhoz.

Mit tapasztaltunk mi?

A Sörmentén Brno és környéke, illetve a Sörmentén Prága és környéke útikalauzok négyévnyi intenzív csehországi kocsmajárása során mi magunk is megtapasztalhattuk a kocsmák/sörözők változásait, és itt, a Hetedik Lépcső oldalain is többször utaltunk erre. Így – bár bennünket nem kérdeztek – csak megerősíteni tudjuk a cseh akadémiai tanulmány megállapításait, azzal együtt, hogy a mi „felmérésünkben” határozottan nagyobb súllyal szerepelnek a főzdesörözők, mint az egyszerűbb „sarki” kocsmák.

Az már a kétezres évek elején is egyértelműen látszott, hogy a cseh sörfőzdék döntő többsége nem egy lábon áll, nem csupán a sörfőzésben látja a bevételi forrását. A működő sörfőzdék 90+ százaléka vidéken van, egyenletesen beterítve az országot, sokszor alig ezer főt számláló kistelepüléseken működnek. Legalább 80 százalékuknak van helyben evő-ivó helye, és harmaduknak saját szálláshelye is 5–30 korszerűen berendezett fürdőszobás szobával.

Különösen jelentős változást érzékeltünk a pandémiát követően. Amikor a Covid-járvány alatt a cseh kormány a magyarországihoz képest is szigorúbb és hosszabb zárást rendelt el, a csehországi sörfőzdék és kocsmák szó szerint élethalálharcot vívtak. Akkoriban voltak, akik azt jósolták, hogy a főzdék harmada fog véglegesen bezárni. Szerencsére ez megközelítőleg sem következett be, viszont – kényszerből – új lehetőségeknek nyitott utat. Az első sokk után a főzde- és sörözőtulajdonosok rájöttek, hogy ha a vendégek nem léphetnek be a vendéglátóhelyekre, akkor bizony eléjük kell menni. Ezért aztán a sörözők sorra nyitották a „szomjas ablakokat”, amelyeken az elviteles kiszolgálás folyt. České Budějovice egyik legizgalmasabb craft kocsmájában, a Žíznivá Gumovkában (Szomjas Gumicsizma) – az épület sajátossága miatt – az emeletről egy csörlővel leengedett kosárral folyt a kiszolgálás. A Zichovec pedig a menetrend szerint közlekedő Pivobuszával szállította a sört a környező településekre. Az étel- és italkiszállítás ekkor vált szinte általánossá a cseh városi sörözőkben.

Több helyen ekkor kezdtek saját kenyeret és egyéb pékárut sütni, amit már kora reggeltől meg lehet vásárolni elvitelre. A prágai Hostivárokban még autós ablak is van – take away –, ahol elvitelre csomagolt ételt, pékárut és palackozott sört/üdítőt vásárolhatunk.

Sok kis faluban a főzdesöröző egyben a település közösségi életének a színtere, ott rendezik az esküvőket, filmeket vetítenek, színdarabokat játszanak. (Közben persze fogy a sör…) Ahol melegkonyhás étterem van, ott hétköznaponként 99 százalékban van kedvező árú napi menü.

Gondolnak a kerékpárosokra (kerékpártárolók), és több helyen szerszámkészlettel, pótalkatrészekkel is készülnek (például Berounban a Berounský Medvěd sörfőzdénél), sőt bérelni is lehet kerékpárt (van, ahol még csónakot is).

Vannak azonban ezeknél is extrémebb kombinációk: néhol konditerem, bowlingpálya, sörfürdő és hasonlók kapcsolódnak a főzdesörözőhöz, a prágai Hostivár 2-nél pedig rendes dimbes-dombos füves pályán még golfozni is lehet.

Több helyen, még prágai külvárosokban is(!), tűzrakóhelyek vannak a főzdesöröző kertjében, ahol hozott anyagból bográcsozhatunk, grillezhetünk (eszközöket, tűzifát a főzde biztosít). És akkor még nem beszéltünk a disznóvágásról, a farsangról és más sátoros ünnepekről, amelyeknek ideális helyszíne egy sörfőzde-söröző udvara. A farsang és a disznóvágás annyira kiemelt, hogy ezekre az eseményekre még alkalmi söröket is főznek (masopust és zabijačka).

Mivel a sörözők megítélése rengeteget javult az utóbbi két évtizedben, a csehek ma már családostól járnak ezekre a helyekre, sokan tervezik sörözőbe a hétvégi családi ebédet. Ilyenkor ez tényleg az ebédről szól, nagyjából 35-40 perc alatt végeznek is, és mennek tovább. Viszont egy-egy asztal háromszor-négyszer is fordul dél és kettő között. Akik ezután is maradnak, azok már söröznek…

Kiemelten figyelnek a gyerekekre, szinte kivétel nélkül mindenütt van gyerekszék, és ahol van kerthelyiség, ott a legkisebbeket szinte biztosan várja egy kis játszótér, hidegebb időkben pedig egy játszósarok a beltérben.

 

Vétek György