Pivovar Matuška – a cseh craft bölcsője

 A csaknem ezer lakosú Broumy dimbes-dombos vidéken, erdők ölelésében fekszik Prágától körülbelül 50 kilométernyire délnyugatra, a Křivotlátsko tájvédelmi körzet területén. A csendes kis falunak vasútállomása sincs, a környék nagyobb településeivel autóbuszjáratok kötik össze. Van viszont egy Pivovar Matuškája…

 2009 húsvétja óta működik Broumyban, a községháza mögött Csehország egyik ikonikus mikrosörfőzdéje, a Pivovar Matuška. Az ikonikus jelző ezúttal egyáltalán nem túlzó, hiszen Csehországban Matuškáék a legelsők között kezdtek döntően felsőerjesztésű, újhullámos söröket készíteni, és mind a mai napig a legjobbak között tartják őket számon. Az első „igazi” csehországi IPA, a cseh és amerikai komlókkal főzött Raptor is az ő nevükhöz fűződik. Működésük első tíz évében jellemzően „tiszta típusokat” főztek, nem feszegették a határokat, nem jelentkeztek hetente új sörökkel, sokkal inkább türelmesen, a brüsszeli csipke finomságával dolgozták ki a söreiket. Minden addigi sörük etalonja is lehetett volna típusának, és számukra egyáltalán nem volt snassz 10-es lágert főzni. Így például a helyi futballpálya büféjében a világ egyik legjobb „tízeskéjét” vehették/vehetik magukba a megyei derbi fordulóira kilátogatók.

Lágertartályok Broumyban Adam Matuškával, az egyik nyílt főzdenapon

2019-2020-tól azonban kissé bátrabbak lettek, elkalandoztak a sourok és a hordóérlelt sörök világába, sőt egy saját „típust” is kidolgoztak, amit New Broumynak neveztek el.

Pivovar Zichovec

 

Louny 18 ezer lakosú kisváros Prágától 50 kilométerre nyugat-északnyugatra. A 12. század elején az Ohře folyó gázlójánál alapított települést II. Ottokár emelte városi rangra a 13. század derekán.

Louny történelmi központja ma egy átlagos cseh kisváros képét mutatja, szépen felújított gótikus, reneszánsz és barokk stílusú polgárházakkal. Viszonylag épségben maradt meg a 15. században épült városfal kisebb bástyákkal tagolt északi és nyugati szakasza a robusztus Žateci kapuval.

A város egyik legértékesebb műemléke a késő gótikus stílusú Szent Miklós-templom, amely az 1517-es tűzvészben megsemmisült előző plébániatemplom helyére épült fel 1538-ra. Különleges a hármas tagolású sátorteteje is, de az igazi látványossága az 1701 és 1706 között készült monumentális faragott hármas faoltára.

Vége a sörforradalomnak, éljen a craft!

 A sörforradalomnak vége, és bármennyire tragikusan hangzik is ez a kijelentés, sírni egyáltalán nincs okunk. A forradalomnak ugyan vége, de a craft immár örökre velünk marad, bárhogy alakuljon is a jövő…

 Valamikor réges-régen, talán épp 1965-ben, az Óperenciás-tengeren túl, Kaliforniában néhány fiatalember úgy gondolta, hogy Amerikában éppúgy joguk van az embereknek tisztességes sört inni, mint Európában a briteknek, hollandoknak, belgáknak, németeknek vagy épp a cseheknek, és nem szükségszerű a szesztilalom által kivégzett amerikai sörfőzés romjain született nagyipar egyensörein tengődniük.

 

A forradalom kezdete

 Nekiláttak tehát kisebb sörfőzdékben és otthon garázsokban, fészerekben saját maguk barkácsolta eszközökkel sört főzni. Nem akartak ők mangópürés-bazsalikomos-zabpelyhes sour IPA-t főzni, csak egy tisztességes pilsnert, portert vagy épp egy búzasört. Hamar követőkre találtak, és az amerikai sörfőzdék száma harminc év alatt meghétszereződött, 140-ről közel ezerre nőtt. Ekkor már voltak saját nemesítésű komlóik is, amelyekkel teljesen újraértelmezték az addig ismert IPA-t. Erre persze már az Óvilágban is felfigyeltek, és az európai sörfőzőket is elkapta a forradalmi hevület.

Nagy-Britanniából kiindulva sorra alakultak meg az új kisüzemi sörfőzdék, és a klasszikus sörtípusok megújítása mellett számos új sörfajtával kezdték kényeztetni az erre fogékony fogyasztókat.

 

Az expanzió időszaka

 A sörforradalomnak ezt a látványos szakaszát a kisüzemi sörfőzdék számának gyors emelkedése, rendkívül széles sörválaszték, új komlófajták és drámaian új sörtípusok megjelenése jellemezte. Mindehhez hozzájött még a sörfogyasztási szokások változása, az új szemléletű sörözők és a minőségorientált sörfesztiválok megjelenése. Nem utolsósorban pedig a sörök szerepének felértékelődése a gasztronómiában.

Ezt az elképesztő bővülést jól példázza, hogy amíg az USA-ban az ezredfordulón nagyjából 1500 sörfőzde működött, addig 2015-re ez a szám már 4800 volt, 2020-ra pedig elérte a hétezret. Csehországban 2007-ben körülbelül 110 működő sörfőzde volt, 2018 végére pedig elérték az 500-at, most pedig 580 környékén járnak.

Mindeközben számos új sörtípus jelent meg, sorra jöttek a különféle „fúziós” sörfajták, a komlócentrikus, gyümölcsös, zöldséges, fűszeres, hordóérlelt és spontán erjesztésű, savanyított sörféleségek. Divatba jöttek a sörfőzdék összedolgozásával készülő kooperációs termékek, és számos, saját főzdével nem rendelkező gerillafőzde alakult, akik „bérfőzetik” a söreiket. Olyan új – vagy legfeljebb szakmai berkekben használt – fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint például a multitap bár, taproom, gastropub, hidegkomlózás, keserűségérték, hordóérlelés. Olyan sörcentrikus közösségi platformok jelentek meg, mint a BeerAdvocate, a RateBeer vagy az Untappd, a cseheknél a Beerborec. Ezeken a legszélesebb közönség értékelhette a söröket, sörfőzdéket és sörözőket. (Az itteni értékelések épp ezért időnként hoztak érdekes eredményeket.)