Pivovar Matuška – a cseh craft bölcsője

 A csaknem ezer lakosú Broumy dimbes-dombos vidéken, erdők ölelésében fekszik Prágától körülbelül 50 kilométernyire délnyugatra, a Křivotlátsko tájvédelmi körzet területén. A csendes kis falunak vasútállomása sincs, a környék nagyobb településeivel autóbuszjáratok kötik össze. Van viszont egy Pivovar Matuškája…

 2009 húsvétja óta működik Broumyban, a községháza mögött Csehország egyik ikonikus mikrosörfőzdéje, a Pivovar Matuška. Az ikonikus jelző ezúttal egyáltalán nem túlzó, hiszen Csehországban Matuškáék a legelsők között kezdtek döntően felsőerjesztésű, újhullámos söröket készíteni, és mind a mai napig a legjobbak között tartják őket számon. Az első „igazi” csehországi IPA, a cseh és amerikai komlókkal főzött Raptor is az ő nevükhöz fűződik. Működésük első tíz évében jellemzően „tiszta típusokat” főztek, nem feszegették a határokat, nem jelentkeztek hetente új sörökkel, sokkal inkább türelmesen, a brüsszeli csipke finomságával dolgozták ki a söreiket. Minden addigi sörük etalonja is lehetett volna típusának, és számukra egyáltalán nem volt snassz 10-es lágert főzni. Így például a helyi futballpálya büféjében a világ egyik legjobb „tízeskéjét” vehették/vehetik magukba a megyei derbi fordulóira kilátogatók.

Lágertartályok Broumyban Adam Matuškával, az egyik nyílt főzdenapon

2019-2020-tól azonban kissé bátrabbak lettek, elkalandoztak a sourok és a hordóérlelt sörök világába, sőt egy saját „típust” is kidolgoztak, amit New Broumynak neveztek el.

Pivovar Zichovec

 

Louny 18 ezer lakosú kisváros Prágától 50 kilométerre nyugat-északnyugatra. A 12. század elején az Ohře folyó gázlójánál alapított települést II. Ottokár emelte városi rangra a 13. század derekán.

Louny történelmi központja ma egy átlagos cseh kisváros képét mutatja, szépen felújított gótikus, reneszánsz és barokk stílusú polgárházakkal. Viszonylag épségben maradt meg a 15. században épült városfal kisebb bástyákkal tagolt északi és nyugati szakasza a robusztus Žateci kapuval.

A város egyik legértékesebb műemléke a késő gótikus stílusú Szent Miklós-templom, amely az 1517-es tűzvészben megsemmisült előző plébániatemplom helyére épült fel 1538-ra. Különleges a hármas tagolású sátorteteje is, de az igazi látványossága az 1701 és 1706 között készült monumentális faragott hármas faoltára.

Vége a sörforradalomnak, éljen a craft!

 A sörforradalomnak vége, és bármennyire tragikusan hangzik is ez a kijelentés, sírni egyáltalán nincs okunk. A forradalomnak ugyan vége, de a craft immár örökre velünk marad, bárhogy alakuljon is a jövő…

 Valamikor réges-régen, talán épp 1965-ben, az Óperenciás-tengeren túl, Kaliforniában néhány fiatalember úgy gondolta, hogy Amerikában éppúgy joguk van az embereknek tisztességes sört inni, mint Európában a briteknek, hollandoknak, belgáknak, németeknek vagy épp a cseheknek, és nem szükségszerű a szesztilalom által kivégzett amerikai sörfőzés romjain született nagyipar egyensörein tengődniük.

 

A forradalom kezdete

 Nekiláttak tehát kisebb sörfőzdékben és otthon garázsokban, fészerekben saját maguk barkácsolta eszközökkel sört főzni. Nem akartak ők mangópürés-bazsalikomos-zabpelyhes sour IPA-t főzni, csak egy tisztességes pilsnert, portert vagy épp egy búzasört. Hamar követőkre találtak, és az amerikai sörfőzdék száma harminc év alatt meghétszereződött, 140-ről közel ezerre nőtt. Ekkor már voltak saját nemesítésű komlóik is, amelyekkel teljesen újraértelmezték az addig ismert IPA-t. Erre persze már az Óvilágban is felfigyeltek, és az európai sörfőzőket is elkapta a forradalmi hevület.

Nagy-Britanniából kiindulva sorra alakultak meg az új kisüzemi sörfőzdék, és a klasszikus sörtípusok megújítása mellett számos új sörfajtával kezdték kényeztetni az erre fogékony fogyasztókat.

 

Az expanzió időszaka

 A sörforradalomnak ezt a látványos szakaszát a kisüzemi sörfőzdék számának gyors emelkedése, rendkívül széles sörválaszték, új komlófajták és drámaian új sörtípusok megjelenése jellemezte. Mindehhez hozzájött még a sörfogyasztási szokások változása, az új szemléletű sörözők és a minőségorientált sörfesztiválok megjelenése. Nem utolsósorban pedig a sörök szerepének felértékelődése a gasztronómiában.

Ezt az elképesztő bővülést jól példázza, hogy amíg az USA-ban az ezredfordulón nagyjából 1500 sörfőzde működött, addig 2015-re ez a szám már 4800 volt, 2020-ra pedig elérte a hétezret. Csehországban 2007-ben körülbelül 110 működő sörfőzde volt, 2018 végére pedig elérték az 500-at, most pedig 580 környékén járnak.

Mindeközben számos új sörtípus jelent meg, sorra jöttek a különféle „fúziós” sörfajták, a komlócentrikus, gyümölcsös, zöldséges, fűszeres, hordóérlelt és spontán erjesztésű, savanyított sörféleségek. Divatba jöttek a sörfőzdék összedolgozásával készülő kooperációs termékek, és számos, saját főzdével nem rendelkező gerillafőzde alakult, akik „bérfőzetik” a söreiket. Olyan új – vagy legfeljebb szakmai berkekben használt – fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint például a multitap bár, taproom, gastropub, hidegkomlózás, keserűségérték, hordóérlelés. Olyan sörcentrikus közösségi platformok jelentek meg, mint a BeerAdvocate, a RateBeer vagy az Untappd, a cseheknél a Beerborec. Ezeken a legszélesebb közönség értékelhette a söröket, sörfőzdéket és sörözőket. (Az itteni értékelések épp ezért időnként hoztak érdekes eredményeket.)

 

Sörözzünk vidéken (is) Csehországban!

Csehországban most – 2022. október végén – néhány híján 560 sörfőzde működik. (Ami azt is jelenti, hogy minden nehézség dacára az idei évben is növekedett a számuk.) Ami azonban pillanatnyi szemszögünkből az érdekes, az az, hogy ennek az 555 fölötti sörfőzdének „csupán” nagyjából 15 százaléka található az ország öt legnagyobb városában, Prágában, Brnóban, Ostravában, Pilsenben és České Budějovicében. 

Legalább a felük pedig két-háromezer, vagy még annál is kisebb lélekszámú településen működik, él és virul szerte az országban. És senki se gondoljon másod- meg harmadosztályú sörfőzdékre, olyan topligások működnek kisvárosokban, községekben mint a Pioneer, a Kocour, a Zhůřák, a Frankies, a Matuška, a Zichovec, a Wild Creatures vagy épp a Clock-Fenetra párosa, hogy csak néhányat említsünk. A kis főzdék mellett ne feledkezzünk meg a regionális sörgyárakról sem, közöttük a legrégebbi működő cseh sörfőzdéről, a třeboňi Regentről (1379), a közel ötszáz éves Pivovar Černa Horáról, vagy épp a Hrabal életéhez köthető nymburkiról.

A cseh sörök igaz hívei nem elégednek meg a minden sarkon kapható ipari sörökkel, és a szupermarketek akciós kínálatával, hanem előbb-utóbb otthagyják a nagyvárosokat, lekanyarodnak az autópályáról, és felkutatják a legkisebb főzdéket is.

A magam részéről csak azt tanácsolhatom mindenkinek – bármerre is jár Csehországban – szánjon rá időt, és kezdje el bejárni a vidéki sörfőzdéket, sörözőket. Túl azon, hogy változatos söröket kóstolhat – vagy ihat, kinek melyik kifejezés jön be –, legalább annyira változatos sörfőzdékben fordulhat meg.

Van, amelyiket kastélyban, majorságban, ötven–száz éve leállított régi sörfőzdében, egykori malomban, kempingben, állatkertben, vagy épp egy családi ház alsó szintjén, esetleg garázsban alakítottak ki. Persze olyanok is akadnak, amelyeket pár éve kifejezetten sörfőzde-sörözőnek építettek.

Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg az erdőkben, folyókban és tavakban gazdag, dimbes-dombos tájról, a varázslatos kisvárosokról, kastélyokról és várakról sem!

Vétek Gy.
(Fotók: V. Gy.)

Egy kis segítség Nyugat- és Dél-Morvaország sörfőzdéinek feltérképezéséhez:
Sörmentén Brno és környéke

Sörmentén Brno és környéke – útikalauz sörivóknak

 

A Sörmentén Brno és környéke immár a nyolcadik kötete annak a speciális útikönyvsorozatnak, amely 2002-ben indult útjára a Sörmentén Prágával.

A Sörmentén sorozat kötetei egyszerre „hagyományos” útikönyvek, amelyek egy-egy város vagy térség történelmi, kulturális érdekességeit, szabadidős lehetőségeit mutatják be, másrészt megismertetnek a terület sörkultúrájával, sörfőzdéivel és számos sörözőjével is – ezúttal Csehország második legnagyobb városával a középpontban. A bejárt területet úgy határoztuk meg, hogy délen a szlovák, illetve az osztrák határtól indul, mivel a magyar turisták döntő többsége ebből az irányból érkezik az országba, így az útikönyv rögtön a határ átlépése után kézbe vehető.

A Sörmentén Brno és környéke közel negyven település (közöttük három világörökségi helyszín: Brno, Kroměřiž, Lednice-Valtice, valamint Mikulov és Znojmo) legfontosabb látványosságait és körülbelül hatvan sörfőzdéjét, valamint hasonló számú sörözőjét mutatja be. A könyv első fejezetében megismerkedhetünk a cseh sörfőzés történelmével és jelenével is. A tájékozódást több részletes térkép segíti.

A könyvet kiadja a Hetedik Lépcső, a cseh sör és kultúra lapjának kiadója.

Cím: Sörmentén Brno és környéke – útikalauz sörivóknak

Szerző: Vétek György

Kiadó: Czech-Hungarian Trading Kft.

Oldalak száma: 160

Ára: 4850 Ft

Kapható a Libri és a Líra országos hálózatában, valamint most bevezető áron (3850 Ft) Budapesten a Hetedik Lépcső sörözőben.

Főzhet-e világcég craft sört?

 Meggyőződésünk szerint igen! Még akkor is, ha a közkeletű mondás szerint a multiknál a könyvelők írják a recepteket, nem a sörfőzők. Biztosan sok igazság van ebben, legalábbis a mainstream és a „jóárasított” szupermarketsörök esetében, de miért ne főzhetne egy világcég olyan söröket is, amik megállják a helyüket bármelyik craft sörbárban is? Erre kerestük a választ a Pilsner Urquell (Asahi) vadonatúj kis főzdéjében, a Pivovar Proudban. 

A kézműves sörök divatját a nagy söripari cégek eleinte elnéző mosollyal magasról nézték, de az ezredfordulót követően egyre többen gondolták közülük, hogy nekik is lépniük kell, ha nem akarnak látványosan piacot veszíteni. A világ fejlett sörkultúrájú részén kezdték eléggé komolyan venni a trendet, ugyanis rájöttek, hogy komoly pénz van benne, a craft beer jövedelmezősége akár 20-30 százalékkal is meghaladhatja a sztenderd nagyipari sörét, ráadásul imázsépítésnek sem rossz.

A nagyok jellemzően kétféle megoldással élnek: az egyik szerint építenek vagy vásárolnak egy kisüzemi főzdét. Az építés inkább Európára jellemző, a vásárlás pedig az Egyesült Államokra. Berzenkednek is az amerikai kisüzemek az így létrejövő főzdék ellen rendesen, s mindenféle szabályokat igyekeznek hozni, hogy sörmulti kezében levő sörfőzde termékét ne lehessen „kézműves sörnek” nevezni. Azonban felmerül a kérdés: mi változik attól, ha egy húsz-harminc éve működő kis főzde részben vagy egészben multi tulajdonába kerül, miközben továbbra is szabad kezet kapva főzi kisüzemi söreit? Vagy vegyünk egy európai példát: a legnagyobbak közé tartozó, dániai központú multinacionális Carlsberg 2005-ben építette meg kis sörfőzdéjét, a Jacobsen Breweryt, ahol alsó- és felsőerjesztésű söröket készít, körülbelül tucatnyi félét, de összesen csak valamivel kevesebb, mint 20 ezer hektolitert egy évben.

A másik módszer az, amikor egy nagy sörfőző csoport virtuális projektsörfőzdét alapít, amelynek limitált szériás, felső kategóriás söreit – az adott technológiára alkalmas – meglévő, kisebb sörfőzdéiben készíti el, s külön márkacsaládként hozza forgalomba. Ilyen például a Pilsner Urquell Master söre, és ezt az utat választotta a német Radeberger is a Braufactum márkájával. 

Színre lép a Proud

Saját kisüzemi sörfőzde építésébe kezdett a Pilsner Urquell 2019. második félévében – írtuk két évvel ezelőtt. A 2020 őszére tervezett átadás azonban a pandémia miatt közel egy évet csúszott, így végül csak a tavalyi év második felében indult a tényleges főzés. A Pivovar Proud a a sörgyár egykori erőműjében – ma már ipari műemlék – kapott helyet, a Mže és a Radbuza folyók összefolyásánál. (Az új sörfőzde neve is innen ered, a proud ugyanis csehül áramot és (folyó)sodrást, vízfolyást is jelent. De értelmezhetjük a nevet angolul büszkének is.)

Az 1907-ben átadott erőmű amellett, hogy egykor 130 villanymotort, 120 ívlámpát és 6200 izzólámpát működtetett a sörgyárban, egykor még a város számára is szolgáltatott energiát. Az energiatermelés az erőműben 1995-ben szűnt meg, a turbinákat leszerelték, de a kazánház még évekig működött, gőzzel látva el az üzemet. 

Az erőmű végleges leállása után új funkciót kellett találni a védett épületnek, így jött egy craft főzde, és egy multifunkcionális közösségi tér – amihez bár és étterem is tartozik – létrehozásának az ötlete. 

Bár a Pivovar Proud 100 százalékban a Pilsner Urquell tulajdonában áll, önálló cégként működik saját vezetőséggel és munkatársakkal. A két „főnök” Michal Škoda és Lenka Strakova, mindketten a Pilsner Urquelltől jöttek át az új főzdébe. Michal marketingszakember, a Pilsner Urquell Volba Sladků nevű projektjének volt évekig a koordinátora, és emellett lelkes otthonfőző. Lenka pedig az egyetem elvégzése óta dolgozott sörfőzőként a pilseni sörgyárban. 

A 3 ezer literes főzőházzal rendelkező sörfőzdében elsősorban „saját fejük után” fogják készítik a söröket, de természetesen kiszolgálják az anyacég technológiai kísérleti igényeit is. Tavaly, működésük első (csonka) évében 1500 hektó sört főztek és értékesítettek, az idei terv pedig 5-6 ezer hektoliter, ami még közel sem a főzde teljes kapacitása. Az alapszortimentbe öt „egyszerű” sör tartozik, egy klasszikus cseh világos láger, egy pale ale, egy rozsos IPA, egy ír stout, és egy alkoholmentes Hazy IPA. A limitált – egyszeri sörök – sorozatban eddig többek között West Coast IPA, NEIPA-k, Yuzu Ale, borsos belga saisson, vagy kávés világos baksör készültek. 

Az experimentális szériának eddig két tagja volt, az egyik egy „sima” világos láger, amiben az igazán érdekes az élesztő volt, aminek ez a sör volt a 416. generációja, vagyis már 416-szor használták ugyanazt az élesztőt. (A sörfőzők rendszerint csak 5–8 alkalommal forgatják be ugyanazt az élesztőt, utána újra frisset használnak. A másik experimentális sör pedig egy brutális brut IPA volt, 13,5% alkoholtartalommal. Néhány brut IPA a hordóérlelt sorozatba is bekerült, most csak a Batch #08-at említjük, ami egy bordeaux-i vörösboros hordóban érlelt brut IPA 14,2% alkoholtartalommal. Tavaly összesen 31-féle sört főztek az új pilseni főzdében. 

A projekt megálmodói a főzde mellett egy olyan teret, fórumot is szeretnének létrehozni, ahol változatos söröket kortyolgatva, különféle helyekről érkező sörfőzők találkoznak egymással, és a sör iránt elkötelezett fogyasztókkal. A taproom és a söröző kialakítása egyelőre még folyamatban van, de a főzde már látogatható a Pilsner Urqell túrák egyik kísérő eseményeként. 

V. Gy.

Zöld sör Nymburkból

 A húsvét – csehül velikonoče – kétségtelenül egyházi eredetű, ám az ünnepi szokások keverednek a pogány tavaszünnep rituáléival. A húsvéti népszokásokban több keresztény szimbólum is megtalálható: a kereszt; a bárány (isten báránya); a barka, mint a tavasz és azon pálmaágak szimbóluma, amelyekkel Jeruzsálem lakói üdvözölték Krisztust, és a pogány rituáléból átvett nyúl, ugyancsak a tavasz jelképeként. A tojás az élet kezdetének és a háziállatok szaporulatának a szimbóluma, a pirosra festés pedig állítólag Jézus vérét jelképezi. Szokás a tojásokra minták festése is, a csehek azonban talán egyszerűbb, de ugyanolyan szép motívumokkal díszítik a hímes tojásokat – ráadásul azokat gyakran barkaágakra aggatják –, mint karácsonykor a fenyőfára a díszeket.

Szóval elég sok a hasonlóság. Ami jelentősen különbözik a magyarországi rituáléktól, talán pont a legfontosabb: a húsvét hétfői szokás. Amíg nálunk a legények hideg vízzel – mivel a víz megújít és megtisztít – (modernebb időben kölnivel vagy parfümmel) öntözik meg a lányokat, addig a csehek egészen másképpen közelednek a kiszemelt lányokhoz. Vékony fűzfavesszőkből az ünnepet megelőzően pomlázkát, azaz korbácsot készítenek. A fél métertől két méterig terjedő hosszúságú korbácsok vastagabb végére markolatot fonnak, az ostor „hegyébe” pedig színes pántlikákat tűznek. Húsvét hétfőn a fiúk, férfiak meglátogatják a számukra kedves lányokat és asszonyokat, majd finoman megvesszőzik (elfenekelik) őket, miközben ünnepi dalocskát vagy versikét adnak elő. Arra azért vigyáznak, hogy a korbácsolás ne legyen fájdalmas, hiszen nem az a cél, hanem – a locsolkodáshoz hasonlóan – az életerő átadása. A lányok a produkcióért cserébe – köszönetük és megbocsátásuk jelképeként – színes vagy feldíszített tojást adnak a fiúknak. Különösen Dél-Csehországban díszítik nagyon szépen a tojásokat.

Az ételek egy része is a keresztény hagyományokból ered. Így például különféle formájú és ízesítésű húsvéti kalácsokat sütnek (még bárány alakút is!), de főznek lencsét, borsót és babot is, és ugyancsak népszerűek ilyenkor a töltött húsok és tészták.

Húsvéti zöld sör

A húsvétot megelőző Nagyhét egyik jeles napja a zöldcsütörtök. A népszokás szerint ezen a napon zöld böjti ételeket esznek, leginkább olyasmit, ami ilyenkor már terem. A zöldcsütörtök az utolsó vacsora emlékének ünnepe, vélhetően a 12. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat. A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. Talán ez adta a sörfőzőknek is az ötletet, mi lenne, ha az ünnephez illő színű sört főznének?

Csehországban zöld sört 1998–99-ben főztek először a prágai Pivovarsky Důmban különböző növényi kivonatok hozzáadásával. Az eukaliptusztól kezdve többféle zöld növénnyel próbálkoztak. Végül a csalán lett a nyerő, mivel a csalános sör (kopřivové pivo) a főzde szortimentjének stabil, egész évben kapható tagja lett. Az ezredfordulót követően azután egész sor sörfőzde – kicsik és nagyok egyaránt – állt neki Csehországban a zöld sör főzésének.

A nymburki sörgyárban sokáig ellenálltak a kísértésnek, és csak klasszikus cseh söröket főztek, mivel Bohumil Hrabal is ezt hagyta rájuk örökül: „Aztán jól bánjanak ám nekem az én kis sörgyárammal!”

Most azonban a fogyasztók szó szerint kikövetelték a zöld sört is, ezért az idei húsvétra újdonságként elkészítették a Postřižínské Zelený Velikonoční Ležákot, a zöld húsvéti lágersört. Ez egy 4,7% alkoholtartalmú, könnyen iható valódi láger, kiegyensúlyozott komlóaromákkal és finom keserűséggel.

P. L. – V. Gy.

Miért pont a cseh sör?

 Talán azért, mert egy kicsit a miénk is. A történelmi és kulturális rokonságunk, közös királyaink, egykori közös államunk, a monarchia okán, és még a 20. század második felében is egy táborba sodort bennünket a történelem, és nagyjából mindkét ország egy időben vált független köztársasággá, egyszerre léptünk be az Európai Unióba.

A cseh sör egy viszonylag széles generáció, az 1970–1980-as években szocializálódottak számára többet jelentett puszta ter- méknél, vagy sörnél. Egy „életérzés” volt. A „habzó cseh sör az étkezőkocsiban” a mi kis Kelet-Közép-Európai szabadságunkat jelentette, vagyis azt, amit mi akkor szabadságnak véltünk, a „konszolidációt hullámzó szép Balatont”, az utazásokat, a jazzfesztiválokat, a bulikat a barátokkal, a hosszú beszélgetéseket a Kis Pilseniben, az Ádámban vagy az Erzsébetben.

A cseh sör nekem és sok barátomnak adott inspirációt, hogy felkerekedjünk, és felszállva az éjféli vonatra – amelyiken cseh büfékocsi közlekedett – kimenjünk Prágába. A főváros után pedig következett Dél-Csehország, majd az ország más vidékei számos látnivalóval és még számosabb sörfőzdével és sörözővel. Ez egy olyan ördögi kör, amibe könnyű beleszédülni, de nehéz belőle kikeveredni. De nem is kell.

A cseh sör amellett, hogy utazásra sarkall, kultúra is. Hiszen a korsók mellett felsejlik Bohumil Hrabal és Jaroslav Hašek alakja, vagy épp Rudolf Hrušínskýé Švejk szerepében, de említhetjük Josef Ladát is rengeteg kocsmai témájú illusztrációjával.

És mindez egy-két korsó cseh sörrel kezdődött 45-46 évvel ezelőtt…

Vétek György

Megkóstolnátok, milyen lehetett ezer éve egy sör?

 Azt nyilván nagyon sokan tudják, hogy a komló a sörfőzés egyik (csaknem nélkülözhetetlen) alapanyaga. Azt azonban már jóval kevesebben, hogy a komló csak a 11–14. században lett a sör (csaknem) kizárólagos fűszere, ízesítője. De mi volt a komló előtt?

Mondhatni, minden más fűszer- és gyógynövény, gyümölcs, ami nem okozott látványosan gyors halált, és megízesítette az önmagában nem kifejezetten élvezetes erjesztett gabonalevet. Az sem volt hátrány, ha ez a fűszer további hozzáadott értékkel is rendelkezett, például tartósabb lett tőle a sör, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdagabb. Így egy idő után azért eléggé leszűkült azoknak a növényeknek a köre, amiket a sörfőzők tartósabban használatba vettek, és földrajzi területre, éghajlatra jellemző fűszerkeverékek alakultak ki. A mai belgiumi, hollandiai és a velük szomszédos németországi területeken ezt a mixet gruitnak nevezték a 7–15. században. Általában három-négyféle növényből állt a keverék, amelynek összetevői jellemzően a fenyérmirtusz, a babér, az ánizs, a boróka, a cickafark, a zsálya és a körömvirág közül kerültek ki. (Időnként persze belekerülhetett más is, esetleg néhány vicces gomba, mivel egyes korabeli leírások szerint a sört elfogyasztó társaság nem szimplán megrészegült, hanem konkrétan betépett a buli végére...)

Érdekes módon a gruitot nem a sörfőzők, hanem a gyógy- és fűszernövények ismerete terén jártasabb „füvesemberek” állították össze, és adták el a sörfőzőknek. Ez pedig kiváló lehetőséget biztosított az egyház és a hűbérurak számára, hogy monopóliummá tegyék és megadóztassák a gruit kereskedelmét, amivel végül is egyfajta söradót vetettek ki. 

A 12–14. századtól azután viszonylag gyorsan átvette a komló a gruit – mindenféle más fűszer – szerepét, mivel egyrészt olcsóbb volt, jóval egyszerűbb volt a termesztése, kezelése, és megbízhatóbb a fertőtlenítő és tartósító hatása, és kevesebb a nemkívánatos mellékhatása. 

Azóta nem is nagyon készül sör komló nélkül, csak néhány történelmi típus az érdekesség kedvéért. Ezekből egyet most mi is megkóstolhatunk a Hetedik Lépcsőben, a prágai Sibeeria sörfőzde 5,3% alkoholtartalmú Prapivo nevű gruitját, ami cickafarkot, zsályát, mentát, vörös borókát, kökényt, ürömöt és körömvirágot tartalmaz. 

(V. Gy.)

A húsvét söre

 A húsvétot megelőző nagyhét egyik jeles napja a zöldcsütörtök. A régi időkben faluhelyen ilyenkor különleges hagyományokat követtek. Ezen a napon zöld böjti ételeket ettek, leginkább olyasmit, ami már termett ilyenkor. De ha az étel zöld, a folyékony kenyér, a sör miért ne lehetne az?

A zöldcsütörtök az utolsó vacsora emlékének ünnepe, vélhetően a 12. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat. A hagyomány szerint zöldcsütörtökön spenótot, salátát ettek, sőt az ételbe fiatal csalánt is főztek sok helyen. 

Zöld sörről a kollektív emlékezet azonban csak a 20. század eleje óta tud. A városi legendák két eredetmítoszt ismernek, mindkettő New York ír nemzetiségű lakosságához kötődik. Az egyik szerint Dr. Thomas Hayes Cartin orvos és halottkém 1914-ben kotyvasztott először zöld színű sört, egy másik állítás szerint viszont a First Avenue Bárban már 1910-ben szolgáltak zöld sörrel Szent Patrick napján. Az innovációt egyik esetben sem vitték túlzásba, az alapvetően sárgás árnyalatú sört pár csepp kék festékkel varázsolták zölddé. Később annyival finomodott a technológia, hogy a random kék festék helyett már élelmiszerfestéket használtak, esetleg valamilyen likőrt.

Csehországban zöld színű sört 1998-99-ben főztek először a prágai Pivovarsky Důmban különböző növényi kivonatok hozzáadásával. Az eukaliptusztól kezdve több mindennel is próbálkoztak, amelyek közül végül a csalán lett a nyerő, amelyet nyilván a közönség is megkedvelhetett, mivel az utóbbi években a csalános sör (kopřivové pivo) a sörfőzde-söröző szortimentjének stabil, egész évben kapható tagja lett.

A zöld sör (zelené pivo) sikerét a nagyok közül a brnói székhelyű Starobrno is megirigyelte, és 2006-ban kijött saját zöld sörével, amely eltérő módon, bizonyos zöld színű likőr hozzáadásával készül, de erről többet nem voltak hajlandóak elárulni. Mára pedig már egy egész sor kisebb-nagyobb sörfőzde is beállt a sorba, és készít ünnepi zöld sört. Ráadásul már Csehországig sem kell elmennünk érte, mivel több budapesti cseh orientációjú sörözőben is hozzájuthatunk.

Azonban a zöldcsütörtökön és a zöld sörön túl is van élet és húsvéti sör, hiszen az alkalmi sörök – közte a húsvétié – hagyománya évszázadokra visszavezethető. Az ünnepi sörök, kihangsúlyozandó az ünnepi jelleget, általában testesebbek, erősebbek, mint a hétköznapi „asztali” sörök, esetenként egészen extrém erősséggel bírnak. A húsvéti sörökre azonban ez nem igazán jellemző, talán azért, mert a fokozott kalóriabevitel szilárd oldalról már amúgy is biztosított. Inkább annyiban mások, hogy többnyire nemesebb alapanyagokból, összetettebb technológiával készülnek.

A húsvéti sörnek az elmúlt századokban különösen a Brit-szigeteken és a kontinentális Európa kolostori sörfőzdéiben volt nagy hagyománya. Britanniában sokfelé még ma is él az a hagyomány, miszerint a helyi sörfőzde speciális sört (Easter ale) főz a húsvéti misére, amit az egyházközösség a szertartás végeztével el is fogyaszt.

A britek mellett a skandinávok, főleg a dánok, no meg a belgák készítenek előszeretettel húsvéti söröket. Dániában nagypénteken, 20 óra 59 perckor kezdik országszerte árusítani a Påskebryget, a húsvéti sört, amiből mindenkinek illik fogyasztania, mert ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint a sonka vagy a tojás.

Sokfelé azonban inkább csak marketingfogás a húsvéti sör, jó alkalom arra, hogy a sörfőzde alkalmi címkékkel, alátétekkel örvendeztesse meg a gyűjtőket.

V. Gy.

Lóverseny és sör – Pardubický Taxis 14°

 A Pardubický Pivovar Taxis nevű világos sörét 2011 óta főzik egy átdolgozott 1950-es évekbeli recept alapján. A testes, világos lágersör névadója a világ egyik legismertebb lovas akadályversenyének, a Pardubicei Nagydíjnak a – szó szerint – leggyilkosabb akadálya, a Nagy Taxis-árok. 

A lovasversenyt 1874 óta rendezik meg Pardubicében minden év októberében. Az esemény eddig csak háborúk, az 1968-as megszállás, és két esetben a rossz időjárás miatt maradt el. Az Egon Thurn-Taxisról elnevezett akadály sorrendben negyedik a pályán (a harmincegyből), és aki ezen átjut, az már szinte biztos befutónak, sőt akár győztesnek is érezheti magát egy picit. A Nagy Taxis eredetileg egy 150 cm magas és 150 cm széles (mély) sövény, és közvetlenül mögötte egy 2 méter mély és 5 méter széles (hosszú) száraz árok kombinációjából állt, tehát a lónak (és a lovasnak) nagyjából 8 és fél métert kellett repülnie, hogy négy lábbal érjen földet a túloldalon. 

Ekkor azonban még csak „nagy ároknak”, vagy „Tribune jumpnak” nevezték, és nagyjából senkinek sem sikerült tökéletesen megugrania. Fel is merült hamar, hogy módosítsanak, egyszerűsítsenek az akadályon. Egon Thurn-Taxis herceg, aki maga is azon kitűnő lovasok táborába tartozott, akiken kifogott az akadály, állítólag a következőket mondta: „Uraim, én valószínűleg soha nem ugrom meg ezt az árkot, és ahogy elnézlek benneteket, ti sem. Miért könnyítsük meg tehát az utánunk következők helyzetét?” 

Így azután az árok a sövénnyel maradt – csak épp Nagy Taxis-árokként kezdték el emlegetni –, és már az is boldog lehetett, aki egyáltalán nyeregben maradt, és a lova sem sérült meg. 1874 és 1950 között mindössze hárman voltak, akik „csont nélkül” vették az akadályt, majd 1990-ig kellett megint várni a következő 100 százalékos ugrásra. 

Az akadály legnagyobb nehézsége abból adódik, hogy a futam elején van, amikor még viszonylag egyben van a mezőny, és a sövénytől a ló nem is látja a mögötte levő árkot. Ráadásul – mivel a ló nem teljesen hülye, és emlékszik – ezt az akadályt nem ugorják, csak ezen az egy versenyen évente egyszer, még az edzéseken is kihagyják. A krónikák szerint, még így is akadt ló, amelyik a következő évben egyszerűen nem volt hajlandó ugrani ezt az akadályt.

A feljegyzések szerint a versenyek kezdete óta összesen 24 ló pusztult el a Nagy Taxis-árokban, ezért az állatvédők tiltakozásainak eredményeként végül 1993-ban módosítottak az akadályon, a sövény elejének 20 centivel csökkentették a magasságát, az árkot feltöltötték 1 méterre, a szélességét 4 méterre redukálták és egy lankás érkezési platót alakítottak ki a túloldalán. Ezzel sikerült a balesetek számát és a sérülések súlyosságát csökkenteni, de ettől még a Pardubicei Nagydíj maradt Európa egyik legnehezebb lovas akadályversenye, amelyiken kétszer is előfordult, hogy csak egy induló ért célba, egy alkalommal pedig egy sem.

V. Gy.