Hrabal dedikál

 Szokásos hosszú hétvégéink egyikének utolsó délutánját töltöttük Prágában azon a júliusi vasárnapon. Az erősen fárasztó megelőző két nap és megcsappant pénztárcánk miatt már inkább csak levezetésként kószáltunk az akkoriban vasárnaponként még jóval csendesebb Óvárosban. 

Néhány helyre azért csak benéztünk egy-két korsó sörre, így keveredtünk a Široká utcai Krušovická pivnicébe is. Persze – amint azt később megtudtuk –, senki sem nevezte így, hanem sokkal inkább Brečkálnak (Méregzöldnek) vagy Zelená laboratořnak (Zöld laboratóriumnak) a homlokzatszíne után, esetleg U Hákunak (Kampónak) a bejárat melletti nagy kihajtható „ruhafogas” miatt, amely egykor a hordók pincébe eresztésére szolgált. (Ma egy luxus ruházati bolt van a helyén.)

Valójában meglehetősen hangulattalan helyvolt, nagy, összetolt asztalokkal, mint egy szocreál munkahelyi étkezde. Mindezek ellenére, vagy épp ezért, a söröző az akkori Prága irodalmi-művészeti életének egyik kultikus találkahelye volt, legalábbis vasárnap. Vasárnaponként zárva volt az Arany Tigris, ezért mindig ide tértbe délután három után nem sokkal, Kerskóból hazafelé jövet Bohumil Hrabal néhány sörre, és találkozni a barátaival.

Menetrendszerűen érkezett azon a napon is, pillanatokon belül túl volt az első sörén, majd bekapcsolódott az asztaltársaság beszélgetésébe. Mi is söröztünk tovább békésen, majd kedves cimborámmal elkezdtük egymást piszkálni, hogy melyikünk mer odamenni hozzá dedikáltatni egy söralátétet.

Egy-két sör után a cimborám felállt, és odament Hrabalhoz, mondott neki valamit, majd kisvártatva visszajött az aláírt deklivel. Nosza, megyek én is, biztattam magam, és bátorságot merítettem további három-négy korsó sörből. Időközben kezdett kiürülni a kocsma – kiderült, záróra van – Hrabal asztaltársasága is felkerekedett, otthagyva fél korsó sör mellett merengeni a mestert. Nosza, eljött az én időm, és kezemben egy alátéttel felpattantam!

Csakhogy Hrabal abban a pillanatban felemelte a korsóját, egy hajtásra kiitta a maradék sörét, felállt és bement a mosdóba. Én pedig – veszni érezve a dedikációt –, mielőtt jobban átgondoltam volna a dolgot, utána! Bátorság már volt bennem bőven, így odabent rögtön meg is lengettem az alátétet, hogy ide kéne nekem egy aláírás.

Azóta is sokszor eszembe jut ez a jelenet, hogy talán Hrabal annyira meglepődött, ki ez az idióta, hogy elfelejtett elküldeni melegebb éghajlatra. Valami olyasmit mondott a válla fölött, hogy most épp foglalt a keze... Ekkor hirtelen nálam is jelentkeztek az elfogyasztott sörök, ezért farzsebre dugtam az alátétet, és beálltam mellé bámulni a falat.

Ő persze hamarabb végzett, kezet mosott és kiment. Ez volt az a pillanat, amikor másodszor mondtam le a dedikációról. Legnagyobb meglepetésemre azonban kint várt, és mutatta, adjam az alátétet és a tollat. Gyorsan ráfirkantotta az aláírását, a dátumot, egy kis szívecskét (én legalábbis annak néztem), és visszaadta a kekszet. A tollat viszont gondosan eltette. Majd megfogta a vállamat, 180 fokkal megfordított, és egy határozott, de mégis gyöngéd lökéssel útnak indított, és morgott is mellé valamit. Talán akkor küldött el oda...

Vétek György

További Hrabalos írások olvashatók a Hetedik Lépcső 2021/1. számában, ami megvásárolható a Relay és az Inmedio üzleteiben, illetve – extra oldalakkal bővítve – letölthető a digitalstand.hu oldaláról!

A húsvét söre

 A húsvétot megelőző nagyhét egyik jeles napja a zöldcsütörtök. A régi időkben faluhelyen ilyenkor különleges hagyományokat követtek. Ezen a napon zöld böjti ételeket ettek, leginkább olyasmit, ami már termett ilyenkor. De ha az étel zöld, a folyékony kenyér, a sör miért ne lehetne az?

A zöldcsütörtök az utolsó vacsora emlékének ünnepe, vélhetően a 12. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat. A hagyomány szerint zöldcsütörtökön spenótot, salátát ettek, sőt az ételbe fiatal csalánt is főztek sok helyen. 

Zöld sörről a kollektív emlékezet azonban csak a 20. század eleje óta tud. A városi legendák két eredetmítoszt ismernek, mindkettő New York ír nemzetiségű lakosságához kötődik. Az egyik szerint Dr. Thomas Hayes Cartin orvos és halottkém 1914-ben kotyvasztott először zöld színű sört, egy másik állítás szerint viszont a First Avenue Bárban már 1910-ben szolgáltak zöld sörrel Szent Patrick napján. Az innovációt egyik esetben sem vitték túlzásba, az alapvetően sárgás árnyalatú sört pár csepp kék festékkel varázsolták zölddé. Később annyival finomodott a technológia, hogy a random kék festék helyett már élelmiszerfestéket használtak, esetleg valamilyen likőrt.

Csehországban zöld színű sört 1998-99-ben főztek először a prágai Pivovarsky Důmban különböző növényi kivonatok hozzáadásával. Az eukaliptusztól kezdve több mindennel is próbálkoztak, amelyek közül végül a csalán lett a nyerő, amelyet nyilván a közönség is megkedvelhetett, mivel az utóbbi években a csalános sör (kopřivové pivo) a sörfőzde-söröző szortimentjének stabil, egész évben kapható tagja lett.

A zöld sör (zelené pivo) sikerét a nagyok közül a brnói székhelyű Starobrno is megirigyelte, és 2006-ban kijött saját zöld sörével, amely eltérő módon, bizonyos zöld színű likőr hozzáadásával készül, de erről többet nem voltak hajlandóak elárulni. Mára pedig már egy egész sor kisebb-nagyobb sörfőzde is beállt a sorba, és készít ünnepi zöld sört. Ráadásul már Csehországig sem kell elmennünk érte, mivel több budapesti cseh orientációjú sörözőben is hozzájuthatunk.

Azonban a zöldcsütörtökön és a zöld sörön túl is van élet és húsvéti sör, hiszen az alkalmi sörök – közte a húsvétié – hagyománya évszázadokra visszavezethető. Az ünnepi sörök, kihangsúlyozandó az ünnepi jelleget, általában testesebbek, erősebbek, mint a hétköznapi „asztali” sörök, esetenként egészen extrém erősséggel bírnak. A húsvéti sörökre azonban ez nem igazán jellemző, talán azért, mert a fokozott kalóriabevitel szilárd oldalról már amúgy is biztosított. Inkább annyiban mások, hogy többnyire nemesebb alapanyagokból, összetettebb technológiával készülnek.

A húsvéti sörnek az elmúlt századokban különösen a Brit-szigeteken és a kontinentális Európa kolostori sörfőzdéiben volt nagy hagyománya. Britanniában sokfelé még ma is él az a hagyomány, miszerint a helyi sörfőzde speciális sört (Easter ale) főz a húsvéti misére, amit az egyházközösség a szertartás végeztével el is fogyaszt.

A britek mellett a skandinávok, főleg a dánok, no meg a belgák készítenek előszeretettel húsvéti söröket. Dániában nagypénteken, 20 óra 59 perckor kezdik országszerte árusítani a Påskebryget, a húsvéti sört, amiből mindenkinek illik fogyasztania, mert ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint a sonka vagy a tojás.

Sokfelé azonban inkább csak marketingfogás a húsvéti sör, jó alkalom arra, hogy a sörfőzde alkalmi címkékkel, alátétekkel örvendeztesse meg a gyűjtőket.

V. Gy.

Hallgassunk újságot!

 Amint azt már egy korábbi facebook-posztunkban is jeleztük – részben a vírushelyzet okozta kényszerből, részben lépést tartva a technikai fejlődéssel – egyes kiadványainkat digitálisan is elérhetővé tesszük a digitalstand.hu felületén. Első ilyen megjelenésünk a Hetedik Lépcső Special bemutatkozó száma.

A sokak által már ismert és kedvelt Hetedik Lépcső 2018 tavasza óta negyedévente jelenik meg nyomtatásban, és a Hetedik Lépcső mellett további sörözőkben vásárolható meg, valamint országosan a forgalmasabb Relay és Inmedio üzletekben. Ezeken a helyeken már az idei első számot is beszerezhetitek.
A Hetedik Lépcső Special – tekinthetjük a Hetedik Lépcső különszámának is – rendszertelenül, különféle alkalmakhoz kötődően fog megjelenni, illetve az első száma már meg is vásárolható a digitalstand.hu virtuális újságosbódéban. 

Noha mi magunk is imádjuk a nyomdafriss újságok, könyvek illatát, meg kell/kellett barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy mai médiafogyasztók egyre inkább előtérbe helyezik az elektronikus eszközöket, a számítógépet, tabletet és az okostelefont. Elektronikus eszközön könyvet, újságot olvasni részben kényelmetlenebb, de sok szempontból praktikusabb, mint a nyomtatott sajtótermék. Ráadásul egy digitális kiadványba számos többletfunkció, multimédiás tartalom építhető a nyomtatotthoz képest. A Hetedik Lépcső Special 2021/1. számában például a legendás Collegium Musicum együttesről szóló cikkben a szövegben egyes lemezcímekre vagy lemezborítóra kattintva máris hallgathatjuk az adott lemezt. (A multimédiás tartalmak egyelőre csak az asztali gépeken és laptopokon érhetők el, de bizakodunk, hogy a fejlesztés nem áll meg ezen a ponton.)

A jövőben pedig felkerülnek digitalstandra a Hetedik Lépcső negyedéves számai is, lehetőség szerint minél több multifunkciós tartalommal. 

Milyen előnyei vannak még a digitális lapnak?

A digitális Hetedik Lépcső egyéves időszakra elő is fizethető, illetve az egyedi lapszámok is megvásárolhatóak.

Megvásárolható bankkártyával, átutalással, esetleg csekkes befizetéssel. Bankkártyás vagy PayPal fizetés esetén a sikeres tranzakciót követően azonnal elérhetővé válik az aktuális lapszám. Egyéb fizetési mód esetén a jóváírást követően aktiválódik a hozzáférés, amiről a rendszer értesítő e-mailt küld. Lehetőség van előfizetés, lapszám ajándékozására is.

Régebbi lapszámok is megvásárolhatók, a folyamat ugyanaz, mint az aktuális példányok megrendelésénél, csak ki kell választani a korábbi (Archív) lapszámok közül a kívánt lapszámot.

A lap már a megjelenés pillanatában olvasható, a világ bármely pontján, a nyomtatott lapnál kedvezőbb áron.

A megvásárolt számok a személyes felhasználói felületen bármikor elérhetőek, így bármikor beléphet, és elektronikusan belelapozhat a lapszámokba újra. Az olvasáshoz állandó, nagy sávszélességű internetkapcsolat szükséges.

Offline (internetkapcsolat nélküli) olvasás iPad és iPhone készülékeken, valamint Android operációs rendszerrel rendelkező eszközökön lehetséges. A letöltéshez lépjen be a Digitalstand alkalmazásba, amit az AppStore-ból vagy a Google Play-ből tölthet le, és kattintson a letölteni kívánt lapszám borítóján található Letöltés gombra. Ahhoz, hogy a letöltött kiadványokat offline, internetkapcsolat nélkül is tudja olvasni, ne jelentkezzen ki az alkalmazásból. 

További információk a digitalstand.hu oldalán olvashatók.

Nézz bele, vásárold meg, töltsd le!

A Hetedik Lépcső Special itt érhető el.

Lóverseny és sör – Pardubický Taxis 14°

 A Pardubický Pivovar Taxis nevű világos sörét 2011 óta főzik egy átdolgozott 1950-es évekbeli recept alapján. A testes, világos lágersör névadója a világ egyik legismertebb lovas akadályversenyének, a Pardubicei Nagydíjnak a – szó szerint – leggyilkosabb akadálya, a Nagy Taxis-árok. 

A lovasversenyt 1874 óta rendezik meg Pardubicében minden év októberében. Az esemény eddig csak háborúk, az 1968-as megszállás, és két esetben a rossz időjárás miatt maradt el. Az Egon Thurn-Taxisról elnevezett akadály sorrendben negyedik a pályán (a harmincegyből), és aki ezen átjut, az már szinte biztos befutónak, sőt akár győztesnek is érezheti magát egy picit. A Nagy Taxis eredetileg egy 150 cm magas és 150 cm széles (mély) sövény, és közvetlenül mögötte egy 2 méter mély és 5 méter széles (hosszú) száraz árok kombinációjából állt, tehát a lónak (és a lovasnak) nagyjából 8 és fél métert kellett repülnie, hogy négy lábbal érjen földet a túloldalon. 

Ekkor azonban még csak „nagy ároknak”, vagy „Tribune jumpnak” nevezték, és nagyjából senkinek sem sikerült tökéletesen megugrania. Fel is merült hamar, hogy módosítsanak, egyszerűsítsenek az akadályon. Egon Thurn-Taxis herceg, aki maga is azon kitűnő lovasok táborába tartozott, akiken kifogott az akadály, állítólag a következőket mondta: „Uraim, én valószínűleg soha nem ugrom meg ezt az árkot, és ahogy elnézlek benneteket, ti sem. Miért könnyítsük meg tehát az utánunk következők helyzetét?” 

Így azután az árok a sövénnyel maradt – csak épp Nagy Taxis-árokként kezdték el emlegetni –, és már az is boldog lehetett, aki egyáltalán nyeregben maradt, és a lova sem sérült meg. 1874 és 1950 között mindössze hárman voltak, akik „csont nélkül” vették az akadályt, majd 1990-ig kellett megint várni a következő 100 százalékos ugrásra. 

Az akadály legnagyobb nehézsége abból adódik, hogy a futam elején van, amikor még viszonylag egyben van a mezőny, és a sövénytől a ló nem is látja a mögötte levő árkot. Ráadásul – mivel a ló nem teljesen hülye, és emlékszik – ezt az akadályt nem ugorják, csak ezen az egy versenyen évente egyszer, még az edzéseken is kihagyják. A krónikák szerint, még így is akadt ló, amelyik a következő évben egyszerűen nem volt hajlandó ugrani ezt az akadályt.

A feljegyzések szerint a versenyek kezdete óta összesen 24 ló pusztult el a Nagy Taxis-árokban, ezért az állatvédők tiltakozásainak eredményeként végül 1993-ban módosítottak az akadályon, a sövény elejének 20 centivel csökkentették a magasságát, az árkot feltöltötték 1 méterre, a szélességét 4 méterre redukálták és egy lankás érkezési platót alakítottak ki a túloldalán. Ezzel sikerült a balesetek számát és a sérülések súlyosságát csökkenteni, de ettől még a Pardubicei Nagydíj maradt Európa egyik legnehezebb lovas akadályversenye, amelyiken kétszer is előfordult, hogy csak egy induló ért célba, egy alkalommal pedig egy sem.

V. Gy.

100 éve történt – színre lépett Švejk, a derék katona

 1921. március 14-én két fiatalember nyitott be a žižkovi U Kamenáče ajtaján, akik akkor még csak nem is sejtették, hogy ezzel nem csak barátjuk, Šnor vendéglős sörözőjébe léptek be, hanem a világirodalomba is. Kérték a szokásos sörüket, majd a vendéglős elé tették a Švejk, a derék katona című folytatásos regény első füzetét. 

Jaroslav Hašek és barátja, Franta Sauer (akinél az író éppen lakott), elhatározták, hogy maguk adják ki a derék katona kalandjait tartalmazó első füzetet. A tervbe bevonták Antonín Čermákot, egy žižkovi ingatlaniroda tulajdonosát, aki anyagilag segítette őket. A borítót Hašek régi barátja, Josef Lada rajzolta. Mivel a kereskedőkben sem bíztak túlzottan, a kiadványt nem is könyvesboltokban, hanem a žižkovi csapszékekben kezdték árusítani. Itt is, ott is leadtak 10-20-50 példányt, a sörözők ajtajaira pedig kiragasztották a könyvet hirdető plakátjukat.

S mivel a bohém ifjak napi vendégek voltak Prága kocsmáiban, sőt rendszeresen adósak is maradtak, több helyen a füzetekkel egyenlítették ki a sörök árát. 

Az alkotás folyamatát Alexandra Lvovának, Hašek második, orosz feleségének szavai érzékeltetik a legjobban, amelyeket Radko Pytlík A csavargó liba című könyve idéz részletesen. „Egyszer február végén Sauerral fényes hangulatban tértek haza. Nevettek, ölelgették egymást, és Jaroslav kijelentette, hogy remek ötlete támadt. Švejkről, a derék katonáról fog írni. Én azt sem tudtam, hogy már a háború előtt és alatt is írt Švejkről. Ezt csak akkor mondta meg nekem, de azonnal hozzáfűzte, hogy ezúttal valami egészen másról van szó, ezúttal ez valóban irodalom lesz. »Nevetségessé teszek minden bárgyú alakot, és ugyanakkor megmutatom, milyenek vagyunk mi igazán, mire vagyunk képesek.« Azzal kezdték, hogy elküldtek a szemben lévő ’U Šnorů’ vendéglőbe sörért, majd tisztességesen berúgtak. Másnap végigaludták az egész délelőttöt, délután pedig Jaroslav írni kezdett, Sauer meg eljárt sörért. Jaroslav igen gyorsan és tisztán írt, s amikor megfájdult a keze, diktált Sauernak. Közben mind a ketten jól mulattak, még a sörről is megfeledkeztek. Egész éjjel írtak.”

A sok sörözés írás után aztán megszületett a mű: megjelent az első füzet, amihez nagy reményeket fűztek. Ám arra még ők sem gondoltak, hogy ekkora siker lesz: napokon belül elfogytak a példányok a sörözőkből, és a közönség követelte a folytatást. Öt hét múlva már a harmadik füzetnél tartottak, és innen kezdve nem volt megállás. Švejk kalandjait felkapták az irodalmárok: a német nyelven alkotó Egon Erwin Kisch és Max Brod (Kafka barátja) is.

Az már egy későbbi történet, hogy Hašek elakadt az írással, és egy festő barátja tanácsára (valamint más barátai cselszövése segítségével) a csodás szépségű Lipnice nad Sázavou falucskába utazott, hogy nyugodt körülmények között folytassa a nagy művet.

A regényből már 1930-ban film készült (a nálunk ismert verziót 1956-ban forgatták). Igazi világsikerré pedig a német fordításnak köszönhetően vált. 

Kevesen tudják, hogy meglepően korán, már 1930-ban megjelent a mű magyarul is. Párizsban a Monde kiadó jóvoltából, Katona Fedor (Karikás Frigyes) fordításában. Ezt a szöveget 1945-ben Magyarországon is kiadta az Anonymus. Ám az a verzió, amit mi ma ismerünk, és amely jónéhány kiadónál számtalan kiadást megért a mai napig, Réz Ádám briliáns munkája.  

Habár a könyvet Hašeknek nem sikerült bejeznie, így is kitörölhetetlen része lett a világ kultúrájának. Rengeteg kiadása létezik mintegy 60 nyelven, emellett a legkülönfélébb módokon dolgozták fel: filmes és színpadi alkotásokban, de készült belőle animációs film és képregény, hangoskönyv is. Švejknek a világ számos helyén állítottak szobrot, vagy más emléket. 

Richard Hašek a nagyapjáról olvas a Hetedik Lépcsőben

2021 márciusának idusán tehát ha cseh sört, vagy a Hetedik Lépcsőben vásárolt Jelínek-féle Švejk rumot iszunk, nem csak Petőfi és a Pilvax, hanem Jaroslav Hašek, Švejk és az U Šnorů emlékére is koccinthatunk!

Polgár László